Az előtétfal a leggyakoribb módja annak, hogy egy hideg vagy zajos falat utólag javítsunk. A vázba kerülő ásványgyapot vastagsága a profilszélességtől függ, és fontos, hogy a szigetelés hézagmentesen töltse ki a teret - a réseken átjutó hő és hang teszi tönkre a szerkezet teljesítményét. Külső falnál különös figyelmet igényel a páratechnika: belső oldali szigetelésnél a rétegrendet úgy kell felépíteni, hogy a fal ne nedvesedjen be. Ezt minden esetben a helyszín ismeretében határozzuk meg.

A beépített WC-tartály burkolásánál a tartály saját szerelőkerete adja a teherviselést, a gipszkarton csak burkol. A körülötte lévő vázat úgy alakítjuk ki, hogy ne feküdjön rá a keretre, és a nyomólap körüli kivágás pontosan illeszkedjen. Vizes helyiségben impregnált lemez a minimum, csempézés alá pedig kenhető vízszigetelés kerül a burkolat elé - a lemez impregnálása önmagában nem vízszigetelés. Ahol a tartály mögötti fal állapota kétséges, a szerelőkeretet a padlóhoz is rögzítjük.